Mondhatnánk hogy a történelem ismétli önmagát. Persze nem tökéletesen, de az előzmények ismeretében mondhatjuk kísértetéjesen. A tavalyi döntő első két mérkőzését éppen a Szolnok ellen, éppen 2-0al, és éppen parádés játékkal hoztuk. Érezte a Tisza parti csapat, hogy minden mindegy alapon kell játszaniuk, és akkor még lehet keresnivalójuk a sorozatban. Ennek a hozzáállásnak meg is lett az eredménye. A negyedik mérkőzést , ha kis szerencsével de behúzták és a mindent eldöntő ötödik csatát a Tisza parton már nem adták ki a kezükből. Ékes példája annak, hogyan kell egy veszett fejszét megtalálni, és azzal egy huszáros vágással romba dönteni az ellen álmait.

Most rajtunk a sor! Nincs mit szépíteni. 0-2, elveszett pályaelőny, lélektani előny egyértelműen Pór Péter együttesénél van. Akár el is könyvelhetnénk ezt a párharcot, mondván a sok csatát megért, és kiélezett párharcot nyerő Szolnok nem tud hibázni. A nemzetközi porondon szerzett tapasztalatával kisöpri csapatunkat a párharcból, ha nem a saját szemünkkel láttuk volna mire képes ez az Albacomp, ha komoly ellenféllel találja szembe magát. Az alapszakaszban oda vissza megvertük őket. Azóta semmi sem változott. Nem minden nap esik meg egy csapattal hogy 17! triplát dob, és az sem hogy bármilyen helyzetből betalál. A nagy számok törvénye alapján most egy végletekig kiélezett mérkőzésnek kell következnie, reményeink szerint legalább 1 pontos Alba győzelemmel. Mi még bizakodunk mert tudjuk, hisszük hogy ez a csapat nagy dolgokra hivatott. Szeretnénk újra élni azt az érzést amit a tavalyi döntő adott nekünk, és még sokáig, legalább 6 mérkőzésig élvezni szeretnénk ennek a csapatnak a játékát. A receptet ismerjük. Ellenállhatatlan játék, duzzadó önbizalom, és a sikerekből merített erő kell hogy jellemezze a csapatot ma este. Nekünk, szurkolóknak az a dolgunk hogy olyan hangulatot teremtsünk, ami elhiteti a srácokkal ha tudnak extázisban játszani akkor bármire képesek. Újra és újra csak abból a játékból tudnak, tudunk erőt meríteni amivel legyűrtük őket az alapszakaszban kétszer! Itt mindenkinek a legjobbjára lesz szükség! Nem baj ha fáj nem baj ha már nincs levegő mert ha nem sikerül már édes mindegy, de ez az opció elfogadhatatlan! Győzni kell! Fel kell állni a földről és megmutatni az olaj fanoknak hogy azért nem eszik olyan forrón azt a kását! Szóljanak a dobok! Lengjenek a zászlók! Minden torokból harsogjanak a rigmusok! Ha csapat és szurkoló vállvetve harcol a győzelemért annak minden bizonnyal meg lesz az eredménye. Egy örök nótát idézzünk most fel és legyen ez a jelszavunk az elkövetkezendő estére:

„Győzni kell! Győzni kell! Az Albának győzni kell! Az ellenféltől ne félj! Mindig győz a jobbik fél!”